…Kérlek vigyázz rá, nagyon értékes. Még annak idején a családom nagy összeggel támogatta az egyházat, ezért II. Gyula pápa felajánlotta nekik ezt a sétapálcát. Ez már réges-régen történt, ám amikor meghalt a pápa, a pálca azon a napon eltűnt. Senki sem találta. A családom már kezdett belenyugodni, hogy sosem fogják megtalálni. Mikor elérkezett II. Gyula [...]
—Várjon! — szólt Aubrey Sue-nak —Talán ki tudunk valamit találni! — Biztató… Biztató — ismételte Sue — Majd felkeresem hamarosan otthonában. — mondta Sue, majd eltűnt a sötét utcában. Aubrey nem tudta mihez kezdjen. Majd a sétapálcájára támaszkodva elindult hazafelé. Átérve a sikátoron, megdöbbenve tapasztalta, hogy a polgármester autója a ház előtt parkol. Elhaladva előtte még érezte a gőzgép melegségét —Tehát nem [...]
—Nézze! Már megint az a vadállat! Azonnal hívom is a cselédet, hogy űzze el a házamtól! — mérgelődött a polgármester. —Várjon — szólt Aubrey —, egy papírdarab van megint a nyakában, talán megint egy fenyegető üzenet — folytatta. Aubrey közelebb lépett az ablakhoz, de az utcai események után, óvatosan közelítette meg az állatot. Hangos morgásba kezdett a macska, [...]
—Indulhatunk! — parancsolt rá a sofőrre a polgármester. Az autó el is indult, de a rossz utakon, igen kényelmetlen volt az utazás. —Hová megyünk? — kérdezte Aubrey. —Majd meglátja, ha odaértünk — felelte a polgármester. Aubrey csak egy sóhajtással adott választ Az autó épphogy elindult, már meg is állt rögtön a következő utcában. —Miért álltunk meg? — kérdezte a [...]
…Kérlek vigyázz rá, nagyon értékes. Még annak idején a családom nagy összeggel támogatta az egyházat, ezért II. Gyula pápa felajánlotta nekik ezt a sétapálcát. Ez már réges-régen történt, ám amikor meghalt a pápa, a pálca azon a napon eltűnt. Senki sem találta. A családom már kezdett belenyugodni, hogy sosem fogják megtalálni. Mikor elérkezett II. Gyula [...]
—Várjon! — szólt Aubrey Sue-nak —Talán ki tudunk valamit találni! — Biztató… Biztató — ismételte Sue — Majd felkeresem hamarosan otthonában. — mondta Sue, majd eltűnt a sötét utcában. Aubrey nem tudta mihez kezdjen. Majd a sétapálcájára támaszkodva elindult hazafelé. Átérve a sikátoron, megdöbbenve tapasztalta, hogy a polgármester autója a ház előtt parkol. Elhaladva előtte még érezte a gőzgép melegségét —Tehát nem [...]
—Nézze! Már megint az a vadállat! Azonnal hívom is a cselédet, hogy űzze el a házamtól! — mérgelődött a polgármester. —Várjon — szólt Aubrey —, egy papírdarab van megint a nyakában, talán megint egy fenyegető üzenet — folytatta. Aubrey közelebb lépett az ablakhoz, de az utcai események után, óvatosan közelítette meg az állatot. Hangos morgásba kezdett a macska, [...]
—Indulhatunk! — parancsolt rá a sofőrre a polgármester. Az autó el is indult, de a rossz utakon, igen kényelmetlen volt az utazás. —Hová megyünk? — kérdezte Aubrey. —Majd meglátja, ha odaértünk — felelte a polgármester. Aubrey csak egy sóhajtással adott választ Az autó épphogy elindult, már meg is állt rögtön a következő utcában. —Miért álltunk meg? — kérdezte a [...]
—Részvétem a húga miatt. Félreértés ne essék, én nem gondolom, hogy kizárhatjuk azt, hogy az ön családjára vadásznak, csak szeretném más szempontok alapján is megközelíteni az esetet — fejtette ki a polgármester. Sir Aubrey gondolatai megint csak a csomag körül kezdtek keringeni. —Vajon mi lehetett benne? — motyogta. —Az Isten áldja meg, miről beszél maga? — kérdezte a [...]
—Kétlem, hogy akadna bármi is ami segítene leszűkíteni ezt a kört, és az is lehet, hogy a gyilkosságoknak semmi köze önhöz és a családjához — mondta a polgármester. —Lehet, de lehet, hogy… — kezdte Aubrey, de nem fejezte be. Gondolatai visszatértek a titokzatos csomaghoz. —Mi lehet? — kérdezte türelmetlenkedve a polgármester. —Lényegtelen — felelte Aubrey, majd fogta sétapálcáját [...]
Sir Aubrey nem tudta elképzelni, hogy miféle teremtmény mászkál a konyhában. Gyorsan a bejárati ajtó mögött lévő esernyőtartóhoz szaladt és egy határozott mozdulattal elővette belőle a sétapálcáját. Mindkét kezével a feje fölé emelte és lassú, halk léptekkel indult a konyhába. A zajok egyre tisztábban hallatszottak. Sir Aubrey egy óvatlan pillanatban rossz helyre lépett és az étkező [...]
Sir Aubrey döbbenten térdelt a holttest mellett. Gondolta az lesz a legjobb, ha most azonnal elmegy a rendőrségre és bejelenti a gyilkosságot. —Ez már a 81. — gondolta magában, majd feltápászkodott sétapálcájának segítségével és elindult a sikátoron, hogy a házából felhívja a rendőrséget. Mikor átért a szűk kis utcán, az ajtaja előtt egy csomagot pillantott meg. [...]
—És a nyomozók, hogy-hogy nem vették észre? Hiszen ezek nagyon egyértelmű körülmények — jegyezte meg a polgármester. —Valóban azok, de vegyük figyelembe, hogy egy-egy gyilkosság között az időbeni és helyszínbeli különbségek rendkívül különlegesek lehetnek — mondta Aubery és aktatáskájába nyúlt. — Vegyük például ennek a két nőnek az esetét — bökött rá a papírra, amit a polgármester elé [...]
Sir Gideon Lloyd Aubrey lassú léptekkel sétált London komor őszi utcáin fekete sétapálcájának társaságában. Fontos tudni, bár semmilyen mozgás problémája nem volt, ezt a botot mindenhová magával hordta. Ha megkérdezték miért, csak annyit felelt: „Kitudja mikor lehet rá szükségem.” Sokak varázserőt tulajdonítottak az öreg Sir Aubrey pálcájának. Én magam sem állítanám ennek az ellenkezőjét. Pillanatok alatt esett az esőfelhők [...]